Mortar

There is little doubt that all forms of limestone, including some of your bones,
were once in solution in the sea, mother. 	
So said the illustrated magazine I read, sitting next to you at the hairdresser’s,
the dome of your dryer humming reassuringly. Natural processes gave you
form, and little creatures helped secrete you. Rainwater, high in carbon
dioxide, ate away at the earth’s outer crust, it said, and I concluded that you’d
been washed into the sea as a big wave of highly concentrated liquid. The
humming of the dryer was like the murmur of the sea. Sometimes, there was
so much limestone in the water it was deposited as lime mud. There’s still
quite a lot about, even deep underground. You’ve been building up all this
time. Limestone is good for building with; whitewash is made from builder’s
lime. When you died, dad told them to make the house all white. Builder’s
lime is mostly limestone; calcium carbonate, by another name. You are made
of little crystals of calcium, mother.	 
Heated to a thousand degrees centigrade, or thereabouts, you separate into
carbon dioxide and calcium oxide. The carbon dioxide is your soul that passes,
what remains is the solid calcium oxide; burnt lime.

Dad and I took your burned-up bones and your immolated blood and softly,
softly as a pagan mason sacrificing to his mother earth, mixed you into our
mortar to make it set; although you were there already.

Every brick we laid that day 
                                                   had 
                                                          fallen 
                                                                      down 
                                                                                  by morning.

Mész

Aligha kétséges, hogy a mészkő minden formája,
tehát a te csontjaid egy része is, valamikor oldott
állapotban volt a tengerben, anya. Legalábbis
ezt olvastam valami képes ismeretterjesztő újságban,
amikor beültem melléd, egy kikapcsolt fodrászbura
alá – a tiéd megnyugtatóan zúgott. Aztán fizikai
folyamatok következtében csapódtál ki, élő szervezetek
közbenjárásával választódtál ki. A szén-dioxidban
gazdag esővizek bontani kezdték a föld megmerevedési
kérgét – írták, én pedig ebből arra következtettem,
hogy roppant mennyiségű, erősen koncentrált szénsavas
oldatként jutottál a tengerbe – a bura zúgása mintha
a tengeré. Helyenként a koncentráció oly fokot ért el,
hogy a mészkő mint iszap rakódott le. Jelenleg is
találni még igen nagy mélységben is mésziszapot.
Úgy látszik, azóta is egyre képződsz. A mészkő kitűnő
építőanyag. A tömött mészkőből égetik a meszet.
Miután meghaltál, apa beidőzített egy tisztasági festést.
A mészégetés alapanyaga a mészkő, kalcium-karbonát.
Apró kalcitkristályokból állsz, anya. Ezer Celsius-fok körüli
hevítés hatására szén-dioxidra és kalcium-oxidra esel szét.
A szén-dioxid a lelked. Apával úgy döntöttünk, hogy
szép gyöngén megfogjuk az elégett csontjaidat,
az elégett véredet, és a mészhabarcs közé keverünk,
noha már abban is te voltál. Aztán amit estig raktunk,
                                                                                        leomlott reggelre.