Humming

Got sleepy on my way to the gym
an irresistible drowsiness caught me on the tram.
The grass is sprouting between the tramlines –
wasn’t it Prague we first saw them grassy like that?
Remember the pile of mulch under our window? (Hedgehogs made love in it).
Standing, at the edge of the prefab balcony, I pulled you close.
You braced yourself on the air conditioner’s metal casing
and the hum of the machine swallowed up your gentle moans.
Just remembered, getting off. Straight to the toilet in the changing rooms to
tremble, overwhelmed, above a small pile of my own faeces, 
like those dogs in the park in Prague. 
Brought to mind the shame of my other stoop: in that damned white t-shirt. 
Ever since you gave it to me, I’ve hunched my shoulders wearing it, forcing my
shoulder-blades slightly forward, 
terrified that my over-swollen nipples
will show through its thin material 
and I’ll end up looking like my dad in our faded holiday photos. 
After my mother died, his body started producing female hormones.

A zúgás

Az edzőterem felé menet elálmosodom,
már a villamoson rám tör valami
leküzdhetetlen kókadtság. A sínek közt
kisarjadt a fű, talán Prágában láttunk
ilyet először, hogy a pálya közét gyepesítik.
Emlékszel az avarhalomra az ablakunk
alatt? Sündisznók éltek benne családi
életet. A panel erkélyén állva magamhoz
húztalak, te a légkondicionáló alumíniumdobozába
kapaszkodtál, míg halk
nyögéseidet elnyelte a szerkezet zúgása.
Ez csak most jutott eszembe, mikor leszálltam.
Az öltözőbe lépve rögtön a mosdóba
megyek, hogy percekig kiszolgáltatottan
remegjek kevéske ürülékem felett,
mint az öreg vizslák abban a prágai parkban,
és eszembe jusson egy másik görnyedés
szégyene: azé az átkozott fehér trikóé.
Mióta megkaptam tőled, leejtett vállakkal
járok benne, lapockámat enyhén előrefeszítve,
mert rettegek tőle, hogy vékony anyagán
majd átsejlenek túlságosan duzzadt
mellbimbóim, és olyan leszek, mint apám
a kifakult, strandolós fotókon: anyám halála után
női hormonokat kezdett termelni a teste.